Begipszeződtem. A jobb karom könyökig, meg úgy a hüvelykujjam, hogy szépen beálljon ideálissá téve a dolgot a jobb fül vakarására. Már ha nem bánom az így a fülem medrejében lassan lerakódó meszes törmeléket.
Bal kézzel pötyögök, marha lassan. Megpróbáltam aludni, hogy megint beálljak a nappali életmódra, de felkeltem. A bőröm soha nem volt még fakóbb, miközben E. az Inis Móron elszenvedett barnulásra panaszkodik. Négy nap alatt sötétebb lett, mint itt az ír lányok 6 tubus Self Tanner kurzus után.
Szóval csütörtökön törtem el a kezem, miután taknyoltam egy nagyot a biciklimmel. A hüvelykujjam legalsó percénél tört le néhány darab szilánk. Amik a röntgent látva jó messzire kerültek az eredeti helyükről, és most a jól bedagadt alsó ízület körül keringenek sorsukra várva.
Persze orvoshoz csak szombaton mentem, miután megszereztem Matthias barátom Medical Cardját. Enélkül száz euró egy alkalom. Husszein is ajánlotta, hogy lehetek én Farid Kebab, vagy akárki a menekültszállásról, de tudtam, hogy csak önös érdekek hajtják. Meghogy sok iráni néz ki úgy, mint én, ami kicsit rosszul esett. Szóval H-nak doktor kellett, mert hetekkel ezelőtt csavarta meg a kisujját egy részeg mongol egy doboz Fanta miatt kitört verekedésbe, ami miatt Husszeint relokálizálták Limerickbe. (Persze Limerickben aláírja hetente a jelenléti ívet, de a hétből hat napot itt tölt.) Aztán most jól megörült, hogy mehetünk együtt a kórházba, miután már próbált rávenni párszor...
University Hospitalban recepciósnak kártya átnyújt, kérdezi: név? -Matthias Wiedemann. Kor? -27 Mondom lassabban, láthatóan zavarban. Érezte ő is, fogást talált! Születési év? Számol... megvan! -1982 Hónap? Megpróbáltam a kártyáról lesni, valami 9-est látok. Vagy hatost. -Szeptember? Ekkorra már makogtam, teljesen feladtam. Meccs lefújva. Bevallottam, hogy a kártya nem az enyém, és nincs pénz kezelésre. Megkérdezte mióta élek Eire-ben. Ekkorra már nagy bizalmatlanságomban erőlködés nélkül hazudtam, és azt mondtam, hogy egy éve. Persze hogy kaptam ingyenes ellátást, és még a biztonságiakat sem hívta rám, vagy vonta be a másik kártyát. Van itt jószándék, ha nem isznak.
Persze 5 óra nettó várakozás, meg toporgás, közben egy kis falbámulás Husszein társaságában. Jobb volt, mint az RTE-t nézni, amin valami hatvanéves amerikai musical ment rajzfilm elemekkel vegyítve, a kor és kultúra minden elképzelhető hordalékával, gyengén megvilágított diszleteivel. Tényleg nem tudták volna a rossz hangulatot feljebb csavarni.
Karszalag a kézen, név, cím rajta. A betegeket a főnővér által eldöntött sürgősségi sorrendben hívják be. Szóval bazi hátra jutottam, bár egy látványosan sürgős esetet sem láttam hálajazégnek.
A röntgent egyébként már emailben kapja meg az orvos, bazinagy felbontásban mutatja meg. Egészen furcsa volt nekem, hogy érdekelte, amit kérdezek, és lelkiismeretesnek is tűnt. Pesten, miután először törtem el a hüvelykujjam, csak kurvaanyázást kaptam az ügyeletestől, egy neurotikus szétdohányzott hangú ötvenes nőtől, hogy miért mostam le a sebet. És mivel akkor itthon nem is láttak el rendesen, az ír doktor sem tudta biztosan, hogy melyik törés mikori.
Úgyhogy szerdán megyek a fracture clinic-be, hogy eldöntsék kell-e műteni. Wish me good luck!
Friss kommentek