Galway Rickshaws

Mint azt a statiszkák szerinti egy fő látogatóm talán sejthette, az otthon tett látogatásom óta a spirit a riksások között erős mélyrepülésbe indult, a bejegyzéseimmel teljesen leálltam, mint Japán a bálnavadászattal. És valahol ott állt meg, hogy néhányunkkal egyetemben én is elvesztettem a biciklim. Néhány hétig most majd a nővéremnél Londonban, majd az Ibérián vigasztalom magam, majd ITT olvashatsz még rólam néhány hét múlva, ha eszedbe jutott a vezetéknevem még általánosból, és megtaláltál az iwiwen. Meg ha érdekel, milyen lehet Thaiföld On The Cheap!

"Well, I took a stroll on the old long walk
Of a day -I-ay-I-ay
I met a little girl and we stopped to talk
Of a fine soft day -I-ay-I-ay
And I ask you, friend, what's a fella to do
'Cause her hair was black and her eyes were blue
And I knew right then I'd be takin' a whirl
'Round the Salthill Prom with a Galway girl"

Steve Earl & Sharon Shannon - Galway Girl

Az utóbbi néhány napból néhányat én is salthilli tengernapon tengerparton töltöttem. Azonban a bőröm túlzott és fájdalmas napviselésén túl az agyam is a kárát látta a korai és szokatlanul lelkes ír nyárnak. Annyira, hogy ma egész éjszaka fennmaradtam, és EZ lett az eredménye. Bár szerepel benne Salthill, Galway Copacabanája, de csak hogy sulykoljam:

 a kép saját

Ugye nem az, ami beugrik Írországról? Bár a pólós fürdés stimmel. Nekem is azt kellett volna, akkor lehet, hogy Cigándra is kimennék jövőhét kedden. Komolyan.

Szombaton beérkezett Galwaybe a Volvo Ocean Race. Erre a kikötőben ledöntöttek három nagy, húsz méter magas olajtankot, hogy helyet adhassanak három Volvo márkájú munkagépnek. Persze, minek vonnánk párhuzamot az Ocean Race és egy cancuni hippi bonanza között, de a józanságnak ilyen mérvű aljasodása igencsak kiábrándított. Hogy például könnyebben kapsz Magnetic Jewellerst, vagy értesülhetsz az ír ivóvíztelepek megfeszített munkájáról, mint falhatsz valami zsíros szart, és hozzá ihatsz egy sört. Meg táncolhatsz. Mert ha zene van, ez kell mindenkinek.  

Nehéz lehet persze bármilyen nemzeti gasztronómia nélkül kitalálni, hogy mi az, amit lecsúsztathatunk mindenki tortán, mint nálunk az erdélyi kenyérlángost, vagy sült kolbászt. Erre ők nagyon finoman oldották meg, mert az egyik legolcsóbb fogásként a kenyérbe töltött seafood chowder leves már hat euróért a tied lehet. Körülményes, de legalább valamelyest ír. Vagyis inkább brit. De ehetsz még spanyol paellát, német wurstot, irish gourmet foodot vegetáriunosoknak tofu sajttal, vagy szimplán csak cukros fánkot, ha azt kívánod a szeles hidegben. 

Na jó, nem intézek már több kirohanást az írek ellen, állandóan elfelejtem, hogy mi sokkal hitványabbak vagyunk, és ezzel az attitűddel tényleg nem érek partot seholse.

Egyébként a megnyitón a Kila játszott, ez legközelebb a mi Ghymesünkhöz hasonlít, mármint felfogásban. Egyszer már a Camphillben is láttam őket, Ballytobinben, vagy másik kétszáz emberrel. Az valamivel meghittebb volt, főleg, hogy a közösségben lakó kissrácok mérték a málnaszörpöt a tánctér hátsó traktusában.

Azt hittük, a városunkba özönlő több tízezer turista majd minket is gazdaggá tesz, de az esemény amolyan mulya, szervezett csoportokban hömpölygő, középkorú embereket mozgósított inkább, akik nem szállnak be a talicskáinkba, mert nem tudják mibe kerül, vagy ha be is szállnak, bűntudattal vegyes szégyenkezéssel ülik végig az utat. És az nem a jófajta pszichológia. Nekem se, meg nekik se. 

Egyébként most, hogy így viszonylag munka nélkül lettünk, elkezdtünk videókat gyűjteni, csinálunk egy dokufilmet, amolyan belső használatra. Mint amilyet a McDonald's is megnézet minden jövendőbeli alkalmazottjával. Amolyan beavatásit. A VBS.TV nézve jöttem rá, hogy tulajdonképpen mindenről lehet jó filmet csinálni, és semmire nincs szükséged, csak egy nagyon ingergazdag élménykupacra, amit a témához köthetsz, és ebből fakadnak majd az ötletek. A hangok, a vágás, a nagy lendület kihozhat valami váratlant nagyon kevés anyagból is.

Mire kész lesz, ti is tudjátok majd. Egyébként június 8 és 16 között otthon leszek, és valószínűleg 11-én tartunk egy bossanovás koktélpartit Zagyiék hutai házában. Aki ezt olvassa, az jöhet. Közlekedés megoldott, csak írjon mielőtte!

Begipszeződtem. A jobb karom könyökig, meg úgy a hüvelykujjam, hogy szépen beálljon ideálissá téve a dolgot a jobb fül vakarására. Már ha nem bánom az így a fülem medrejében lassan lerakódó meszes törmeléket.

Bal kézzel pötyögök, marha lassan. Megpróbáltam aludni, hogy megint beálljak a nappali életmódra, de felkeltem. A bőröm soha nem volt még fakóbb, miközben E. az Inis Móron elszenvedett barnulásra panaszkodik. Négy nap alatt sötétebb lett, mint itt az ír lányok 6 tubus Self Tanner kurzus után.

Szóval csütörtökön törtem el a kezem, miután taknyoltam egy nagyot a biciklimmel. A hüvelykujjam legalsó percénél tört le néhány darab szilánk. Amik a röntgent látva jó messzire kerültek az eredeti helyükről, és most a jól bedagadt alsó ízület körül keringenek sorsukra várva.

Persze orvoshoz csak szombaton mentem, miután megszereztem Matthias barátom Medical Cardját. Enélkül száz euró egy alkalom. Husszein is ajánlotta, hogy lehetek én Farid Kebab, vagy akárki a menekültszállásról, de tudtam, hogy csak önös érdekek hajtják. Meghogy sok iráni néz ki úgy, mint én, ami kicsit rosszul esett. Szóval H-nak doktor kellett, mert hetekkel ezelőtt csavarta meg a kisujját egy részeg mongol egy doboz Fanta miatt kitört verekedésbe, ami miatt Husszeint relokálizálták Limerickbe. (Persze Limerickben aláírja hetente a jelenléti ívet, de a hétből hat napot itt tölt.) Aztán most jól megörült, hogy mehetünk együtt a kórházba, miután már próbált rávenni párszor...

University Hospitalban recepciósnak kártya átnyújt, kérdezi: név? -Matthias Wiedemann. Kor? -27 Mondom lassabban, láthatóan zavarban. Érezte ő is, fogást talált! Születési év? Számol... megvan! -1982 Hónap? Megpróbáltam a kártyáról lesni, valami 9-est látok. Vagy hatost. -Szeptember? Ekkorra már makogtam, teljesen feladtam. Meccs lefújva. Bevallottam, hogy a kártya nem az enyém, és nincs pénz kezelésre. Megkérdezte mióta élek Eire-ben. Ekkorra már nagy bizalmatlanságomban erőlködés nélkül hazudtam, és azt mondtam, hogy egy éve. Persze hogy kaptam ingyenes ellátást, és még a biztonságiakat sem hívta rám, vagy vonta be a másik kártyát. Van itt jószándék, ha nem isznak.

Persze 5 óra nettó várakozás, meg toporgás, közben egy kis falbámulás Husszein társaságában. Jobb volt, mint az RTE-t nézni, amin valami hatvanéves amerikai musical ment rajzfilm elemekkel vegyítve, a kor és kultúra minden elképzelhető hordalékával, gyengén megvilágított diszleteivel. Tényleg nem tudták volna a rossz hangulatot feljebb csavarni.

Karszalag a kézen, név, cím rajta. A betegeket a főnővér által eldöntött sürgősségi sorrendben hívják be. Szóval bazi hátra jutottam, bár egy látványosan sürgős esetet sem láttam hálajazégnek.

A röntgent egyébként már emailben kapja meg az orvos, bazinagy felbontásban mutatja meg. Egészen furcsa volt nekem, hogy érdekelte, amit kérdezek, és lelkiismeretesnek is tűnt. Pesten, miután először törtem el a hüvelykujjam, csak kurvaanyázást kaptam az ügyeletestől, egy neurotikus szétdohányzott hangú ötvenes nőtől, hogy miért mostam le a sebet. És mivel akkor itthon nem is láttak el rendesen, az ír doktor sem tudta biztosan, hogy melyik törés mikori.

Úgyhogy szerdán megyek a fracture clinic-be, hogy eldöntsék kell-e műteni. Wish me good luck!

Húsvéthoz kanyarodva, valami saját locsolóvers írásához akartam lopni ötletet. Gondoltam, az egyik kedvencem, a modorosblog erre az alkalomra is gyűjtött valamit, de a mai bejegyzésük kicsit hiányos. Igazuk van, lehetetlen lenne felsorolni az otthon kialakult színesebbnél színesebb húsvéthoz köthető folklórt a locsolóversektől kezdve, a gasztronómián át az ittas vezetésig. Szerintem picit húsvét hétfőnek, és Torgyánnak is köszönhetjük azt a bizonyos, minden húsvér hétfőn agyonhasznált almazöld, műszálas zakó-megoldást is, ami hála istennek mára kivonult közéletünkből Kisgazdapárttal együtt. Hegyektől, folyóktól elzárt zsákfalvakban azért még találkozhat vele a türelmes szemlélő.

Vegyük csak a locsolást. Az íreknek ez egy felfoghatatlanul eszement dolog, de Humberto többségében Ká-európai lakótársain végzett felmérésemben kiderítettem, hogy a szomszédaink közt is él ez a hagyomány. Állítólag a római katonák vízzel próbálták elhallgattatni a feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat. 

Egyébként számomra rejtély, hogy az írek most mégis hogyan ünneplik a húsvétot. Nem látok frakkos öregurakat, unokákkal, tojással a tarisznyában, ami picit fáj. Ugyanazok a rossz gyerekek, ugyanabban a rossz melegítőben, eszik a rossz chipset, esetleg egy-egy hurling ütővel a kezükben terrorizálják az arra járókat.

Viszont bank holiday van, sokan ma jönnek vissza a hosszúhétvégéjükből a rokonoktól, vagy éppen egy befizetett útból a Kanári-szigetekről. Tehát lehet, hogy mára picit csökkent a fogyasztási, herdálási kényszerük. Azért ma is teszünk egy próbát, hogy meglovagoljuk a kelta tigrist...  

Ma nem dolgozom, bekaptam valami bacit, és a kimerítő tegnap is itthon marasztalt. Pedig jön a péntek, méghozzá "good friday", talán az egyetlen ünnep az írek naptárában, amikor nem isszák magukat eszméletlenre. Annyira, hogy a kocsmák, és italboltok is zárva tartanak. Ergo pénteken sem dolgozom.

Van, aki csak azért ellenzi ezt, mert félti a pénteket megelőző csütörtökön a pánikszerűen elözönlött boltok biztonságát. A tavalyi helyzet hasonló lehetett Szent Patrik naphoz, ha ennyire tartanak tőle. Írországban félnek a fiataloktól, nagyon. Utcánhugyozás lányoknak, fiúknak, verekedések, a mentő, a rendőrség szirénája tarkít itt minden pirosbetűs napot.

Például a nemrég lezajlott Rag weeken ("Raise A Grand"), ami hagyományosan az egyetemisták pénzgyűjtéséről szól karitatív célokra. Viszont ha egy 18 éves srácnak adsz egy hét szabadidőt, nem biztos, hogy pénzesbödönök csörgetésével fogja tölteni citromsárga láthatósági mellényben, frissen sütött hajú nénikék társaságában. Viszont annyira bebasztak minden egyes nap, és nem adtak az együttélés írott és íratlan szabályaira, hogy az egyetem kihátrált a fiatalok mögül. Az NUIG 40 tanulóját tartóztatták le. Viszont mi halálra kerestük magunkat, bár kicsit össze kellett érte magunkat törni, és közben szupertoleránsnak lenni. 

Egy RTE riport a galwayi Rag weekről itt.

Ma az idő olyan, ahogy az Üvöltő szelek című bibiszi könyv filmadaptációjának forgatásán álmodták meg. Az a néhany fa, ott kint tisztelettel hajlong a chippersök környékéről elkóborolt szemét felett. Atlanti az időjárás, és már csak egy órám van indulásig. Talán felhívom Lesziakot, hogy toljuk el a kezdést valamivel...

MEXICO

Humberto.

Humberto már tavaly júliusban, 2 hónappal a kezdetek után hajtotta a bringát. Hamar kulcsfelelőssé nőtte ki magát a sok brazil közül. Egyébként Mexikóvárosból jött, londoni átszállással. Anglián kívül gyerekkorában lakott még az Egyesült Államokban néhány évet.

Vele kezdtem el skippingelni*, még októberben, amit néhány hónap után abba is hagytunk a sorozatos lelepleződések miatt. *skipping= British slang for dumpster diving. Magyarul kaját konténerből kilopni áruházak hátsó traktusában, amit egy kerítés választ el tőled. 

Ez eddig nem okozott gondot, de a ránk és néhány hasonszőrű társunkra tekintettel ezt a kerítést jól megemelték. Most már csak valahogy így, kicsit félve lendülünk át rajta:    

IRAN

Hussein.

Hussein Iránból jött, Párizsi átszállással. Érkezése óta eltelt csaknem egy év, amit a dublini, majd a galwayi menekültszálláson töltött, elbírálásra várva. Hazájában perzsa szőnyegeket készített, amiből egy évig még Franciaországban is meg tudott élni, nem is rosszul.

Nagyon becsületes, nagy a szíve, bár kissé körülményes.

Például Hussein szerint a legegyszerűbb módja, hogy szerződést bontsunk az internetszolgáltatónkkal, az az, hogy levesszük az összes pénzünket a bankszámlánkról, és áttesszük egy másikra. Sok időmbe, és erőfeszítésembe került, hogy rávegyem, hogy hívja fel őket. Lehet ott Iránban ilyen nagy a bizalmatlanság egymás iránt?

Ehsan.

Ehsan rendőr volt Iránban. Iránból jött, Dubaion át, spanyol útlevéllel. Amikor leszállt Shannonon, még azt hitte Kanadába érkezett, csak elaludta a gyanúsan rövid utat.

Szeret Casinozni, általában korábban végez, hogy meg pörgethessen egyet a rouletten. Mostanában már a mindig jóhiszemű es becsületes Hussein is követi, balszerencséjére.

BRAZIL

Wilson.

Wilson szereti a pénzt. Egy parasztvakítóan szép, tízéves Alfát vezet, azzal hordja ki szerdánkent a Galway Independentet, amivel egyszer E-vel es a Toyotaval is besegítettünk. Az ő módszerével csináltuk. Aztán most vagy 4 tömb újsag csücsül a kandallónk mellett. Neki viszont az udvara is tele van ezzel a sok szarral újsággal.

Giovanni.

Giovanni kiterjedt rokonsága már vagy 5-10 éve tántorgott ki Írországba, hogy csatlakozzon az egyébként is népes gort-i brazil közösséghez. Nem jó, ha nála marad a garázskulcs, képes eltűnni, telefont kikapcsolni. Részben, mert brazil, részben mert sokat szív. És néha defektet kapsz kettő után 10 perccel, és hömpölyög a rengeteg vastag honpolgar az utakon, és lenne mit bezsebelni. Na ilyenkor kéne a kulcs, egy gyors pit stophoz (fel óra, mire lerángatod a külsőt), aztan rohanni viszza pénzért.

Most mégis hálával gondolhat rá Humberto, mert szombaton hajnali ötkor ő fékezte meg az Humberto biciklijét ellopott megvadult fiatalokat. Azóta viseli a bicikli a templom kerítése okozta nyomokat, amit H. persze gondosan titkol Lesziak, a biciklik lengyel tulajdonosa elől.

NEW ZEALAND

Dave.

Lassan egy hónapja, hogy vissza ment Aucklandbe, mielőtt körbeutazza a Foldet. Nálunk is jár majd. Az idők során mérvadó angolszász kultúremberré nőtte ki magát, ami jó, mert Ehsan legalább nem engem izzasztott a hülye kérdéseivel. Legalábbis Husszein mindig tole kért tanácsot bajos ügyeiben.

SPAIN

Hector.

Hector legendásan hosszú, matuzsálemi szellemeket árasztó, göndör hajával már csaknem olyan megszokott látvánnyá érett, mint a padon ülő Oscar Wilde szobra a Shop Streeten. Pedig néhany hónapja meg ő is csak egy volt a Nimmo`s Hostel vendégei közül, Humberto baratja. Az ő helyere állt be, amikor H. hazautazott vagy másfél hónapra. Aztán sikerült kifognia Dave távozását, igy övé lett egy a hét bicikli közül. Egyébként a Nimmo`s, a legszakadtabb hostel a varosban gyakorlatilag utanpótlás bázisaként szolgál a Galway Rickshaw's Ltd.-nek. Innen jött, Paul (Corkból) és Jeremy (Memphisből) is.

Az első alkalom, hogy bloghoz nyúlok. Eddig legfeljebb képkezelőkkel tettem magam láthatova errefelé, de mar azt is egyre ritkábban piszkáltam.

Szeptemberben találtam rájuk, a biciklikre. A galwayi szeptember félalkonyában hunyoritottam feléjuk, miután Emese meghúzta a kabátujjam.

 St. Patrick`s Day

A lényeg, hogy a belvárosban -ami áll 2-3 utcaból- kerekezünk kevéssé, vagy melyen ittas emberekkel a fedélzeten kocsmábol kocsmába. A viteldíj önkéntes alapon működik. A péntek-szombat esték népsűrűsége a Shop Streeten jelentősebb, mint egy jobbfajta papalátogatas egy mélykatolikus banánköztársaságban, a hetfők a társas magány óráiban telnek. Szemetelő esőben.