Szombaton beérkezett Galwaybe a Volvo Ocean Race. Erre a kikötőben ledöntöttek három nagy, húsz méter magas olajtankot, hogy helyet adhassanak három Volvo márkájú munkagépnek. Persze, minek vonnánk párhuzamot az Ocean Race és egy cancuni hippi bonanza között, de a józanságnak ilyen mérvű aljasodása igencsak kiábrándított. Hogy például könnyebben kapsz Magnetic Jewellerst, vagy értesülhetsz az ír ivóvíztelepek megfeszített munkájáról, mint falhatsz valami zsíros szart, és hozzá ihatsz egy sört. Meg táncolhatsz. Mert ha zene van, ez kell mindenkinek.
Nehéz lehet persze bármilyen nemzeti gasztronómia nélkül kitalálni, hogy mi az, amit lecsúsztathatunk mindenki tortán, mint nálunk az erdélyi kenyérlángost, vagy sült kolbászt. Erre ők nagyon finoman oldották meg, mert az egyik legolcsóbb fogásként a kenyérbe töltött seafood chowder leves már hat euróért a tied lehet. Körülményes, de legalább valamelyest ír. Vagyis inkább brit. De ehetsz még spanyol paellát, német wurstot, irish gourmet foodot vegetáriunosoknak tofu sajttal, vagy szimplán csak cukros fánkot, ha azt kívánod a szeles hidegben.
Na jó, nem intézek már több kirohanást az írek ellen, állandóan elfelejtem, hogy mi sokkal hitványabbak vagyunk, és ezzel az attitűddel tényleg nem érek partot seholse.
Egyébként a megnyitón a Kila játszott, ez legközelebb a mi Ghymesünkhöz hasonlít, mármint felfogásban. Egyszer már a Camphillben is láttam őket, Ballytobinben, vagy másik kétszáz emberrel. Az valamivel meghittebb volt, főleg, hogy a közösségben lakó kissrácok mérték a málnaszörpöt a tánctér hátsó traktusában.
Azt hittük, a városunkba özönlő több tízezer turista majd minket is gazdaggá tesz, de az esemény amolyan mulya, szervezett csoportokban hömpölygő, középkorú embereket mozgósított inkább, akik nem szállnak be a talicskáinkba, mert nem tudják mibe kerül, vagy ha be is szállnak, bűntudattal vegyes szégyenkezéssel ülik végig az utat. És az nem a jófajta pszichológia. Nekem se, meg nekik se.
Egyébként most, hogy így viszonylag munka nélkül lettünk, elkezdtünk videókat gyűjteni, csinálunk egy dokufilmet, amolyan belső használatra. Mint amilyet a McDonald's is megnézet minden jövendőbeli alkalmazottjával. Amolyan beavatásit. A VBS.TV nézve jöttem rá, hogy tulajdonképpen mindenről lehet jó filmet csinálni, és semmire nincs szükséged, csak egy nagyon ingergazdag élménykupacra, amit a témához köthetsz, és ebből fakadnak majd az ötletek. A hangok, a vágás, a nagy lendület kihozhat valami váratlant nagyon kevés anyagból is.
Mire kész lesz, ti is tudjátok majd. Egyébként június 8 és 16 között otthon leszek, és valószínűleg 11-én tartunk egy bossanovás koktélpartit Zagyiék hutai házában. Aki ezt olvassa, az jöhet. Közlekedés megoldott, csak írjon mielőtte!
Friss kommentek