Húsvéthoz kanyarodva, valami saját locsolóvers írásához akartam lopni ötletet. Gondoltam, az egyik kedvencem, a modorosblog erre az alkalomra is gyűjtött valamit, de a mai bejegyzésük kicsit hiányos. Igazuk van, lehetetlen lenne felsorolni az otthon kialakult színesebbnél színesebb húsvéthoz köthető folklórt a locsolóversektől kezdve, a gasztronómián át az ittas vezetésig. Szerintem picit húsvét hétfőnek, és Torgyánnak is köszönhetjük azt a bizonyos, minden húsvér hétfőn agyonhasznált almazöld, műszálas zakó-megoldást is, ami hála istennek mára kivonult közéletünkből Kisgazdapárttal együtt. Hegyektől, folyóktól elzárt zsákfalvakban azért még találkozhat vele a türelmes szemlélő.

Vegyük csak a locsolást. Az íreknek ez egy felfoghatatlanul eszement dolog, de Humberto többségében Ká-európai lakótársain végzett felmérésemben kiderítettem, hogy a szomszédaink közt is él ez a hagyomány. Állítólag a római katonák vízzel próbálták elhallgattatni a feltámadást hirdető jeruzsálemi asszonyokat. 

Egyébként számomra rejtély, hogy az írek most mégis hogyan ünneplik a húsvétot. Nem látok frakkos öregurakat, unokákkal, tojással a tarisznyában, ami picit fáj. Ugyanazok a rossz gyerekek, ugyanabban a rossz melegítőben, eszik a rossz chipset, esetleg egy-egy hurling ütővel a kezükben terrorizálják az arra járókat.

Viszont bank holiday van, sokan ma jönnek vissza a hosszúhétvégéjükből a rokonoktól, vagy éppen egy befizetett útból a Kanári-szigetekről. Tehát lehet, hogy mára picit csökkent a fogyasztási, herdálási kényszerük. Azért ma is teszünk egy próbát, hogy meglovagoljuk a kelta tigrist...